Már a vakáció alatt elkezdett tevékenykedni a DÖK.
Augusztus 26-án, szerdán, valamint augusztus 28-án, pénteken alakuló képzést tartott a nyárádi diákönkormányzat. Öt szakbizottságot alkottunk meg: a tanulmányi-, az egészségügyi-, a kulturális-, a sport-turisztikai- és a média szakbizottságot. A patronáló tanárokkal együtt megbeszéltük, hogy mik a feladataink és milyen programokat tervezünk. Mindent meg fogunk tenni a diákok érdekében, hogy jobbnál-jobb programokon vegyenek részt.
Augusztus 24-én (hétfőn) 10 fő 5. osztályossal és két szülővel 3D-s filmvetítésen vettünk részt Mezőkövesden a Közösségi Ház színháztermében.
Helyközi autóbusszal 16:15-kor indultunk. Az érkezést követően fagyiztunk egyet, majd átvettük a 3D-s szemüvegeket és kezdődött is az Irány a Bárka! c. animációs film.
A jól ismert bibliai történet köré egy tanulságos sztorit szőttek. Az egész vidéket elöntötte az ár, így az állatok Noé bárkáján húzták meg magukat, ám Dave és fia, Fancsi nem kaptak meghívást a hajóra. Egy furfangos csel által sikerült volna feljutniuk, ám Fancsi lemaradt a többiektől, és így egy óriási kaland vette kezdetét. Izgalmas, fordulatokkal teli utazása egyben mulatságos is volt, a rendező rengeteg humort csempészett a jelenetekbe. Fancsi az előtte álló akadályokat, megpróbáltatásokat mindig sikeresen legyőzte optimizmusával, kitartásával és „Sikerülni fog!” hozzáállásával. A történet és Fancsi „személyisége” magával ragadó, nemcsak szórakoztatott bennünket a film, hanem olyan emberi értékekre, jellemvonásokra hívta fel figyelmünket, amelyek sajnos a mai világban kiveszőfélben vannak (így pl. egymás feltétel nélküli elfogadása, segítése, a kitűzött cél elérésében való megingathatatlan hit és ezáltal küzdeni tudás/akarás képessége, az összetartozás, összefogás, egymás cserben nem hagyása, megbocsájtás, stb.). A történet természetesen Happy Enddel végződik, ugyanis Fancsi ezen erények birtokában képes megmenteni barátait és közben – jutalmul – rátalál önmagára.
Az előadás után „muszáj” volt még egy fagyit elnyalni, majd a játszótér felé vettük az irányt, ahol a másfélórás ülés után jól esett a fiúknak a mozgás.
Nagyon jól éreztük magunkat végre újra együtt. Sikeresen megalapoztuk tanévkezdés előtt a közösségépítő hangulatot.
Augusztus 16-án reggel 30 kisgyermek és 4 felnőtt izgatottan készült a nagy utazásra.
Az uticél Balatonberény volt. A több mint 4 órás utazás után végre megérkeztünk. Következett az adminisztráció, az ebéd és elfoglalhattuk szobáinkat. Vacsoráig irány a Balaton, majd a tábornyitó ünnepség.Másnap reggel kakasszóra ébredtünk és megkezdődött a reggeli torna. Egyébként minden nap úgy indult. Az időjárás nem volt hozzánk kegyes ezért fürdés helyett megismerkedtünk a tábor környékével. Este színházi előadást néztünk meg.
Kedden "Bogaras bácsi" érkezett hozzánk, aki a Balaton élővilágát mutatta be. Éjszaka kipróbálhattuk milyen bátrak vagyunk. Egyik csapatunk még helyezést is ért el. A délutáni fürdés persze nem maradhatott el.
Másnap néhányan beneveztek a tábori olimpiára majd fürdés és este táncház következett.
Az utolsó nap üzenetek készítettünk a "jövőnek", fiaink sikeresen helyt álltak a foci bajnokságon. Este eredményhirdetés, díjátadó és disco zárta a tábort.
Augusztus 19-én szerveztek még nekünk egy meglepetés ünnepséget, melynek végén megkóstolhattuk az új megszentelt kenyeret.
Pénteken lázas csomagolásba kezdtünk, egy utolsó séta a parton és könnyes búcsú animátorainktól, majd irány haza.
Köszönöm szépen Jutka néni, Ketrin néni, és Mariann néni munkáját és kitartását.
Elmondhatjuk, hogy nagyon jól éreztük magunkat ezalatt az 1 hét alatt, és ha lehet jövőre is visszamegyünk.
Iskolánkban már hagyomány, hogy a mindenkori 2. osztály a tanév utolsó két hetében úszni jár.
Köszönjük a Nyárádi Ifjúságért Közalapítványnak az anyagi támogatást, amelyből fedezni tudtuk az úszásoktatók díját. A szép idő és a lelkes oktatók, a tanulók fegyelmezett magatartása mind hozzájárult a tanfolyam eredményességéhez.
Az idei gyereknapot különleges formában ünnepelte iskolánk. Elmentünk egy egész napos kirándulásra, Budapestre.
A program anyagi részének támogatásáért köszönetet mondunk az iskola diákönkormányzatának, valamint Hajdu Gábor képviselőnek, aki éves tiszteletdíját ajánlotta fel a gyerekeknek.
Pénteken reggel már nagyon vártuk a gyorsvonatot, amit megállítattunk, hogy könnyebben jussunk el a fővárosba. Sok gyereknek ez volt az első „vasutas” élménye. A Keleti pályaudvaron már vártak bennünket, és amerikai iskolabusszal vittek el a Margit-hídhoz, ahol hajóra szálltunk. Két csoportban néztük meg a Duna-parti épületeket. Nagyon különleges volt látni egy új szemszögből a gyönyörű épületeket, a szép hidakat, és közben hallgatni az animátorok érdekes információit a látottakról.
Ezután a Mezőgazdasági Múzeum kiállításait néztük meg, míg a kicsik egy játszóteret „foglaltak” el.
A délután további részét az állatkertben töltöttük. Láttunk zsiráfot, elefántot, tigrist, oroszlánt, medvét, különleges madarakat és majmokat, gorillát …..és az új kedvencet, a koalát. Sajnos a nagy meleg miatt az állatok nem voltak nagyon aktívak, de a fóka-show kárpótolt bennünket.
A hazaindulás kicsit izgalmasra sikerült, de végül zökkenőmentes volt. A pizza pedig mindenkinek nagyon jólesett. Hazaérve fáradtan, de boldogan mesélték szüleiknek az élményeiket.
Köszönöm mégegyszer mindazoknak, akik anyagi támogatással segítették ezt a szép napot, és külön köszönöm kollégáim, segítőim folyamatos figyelmet igénylő, kitartó munkáját.
2015. május 30-án rendezték meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási verseny döntőjét.
Hat országból érkeztek a legjobb helyesírók, hogy összemérjék tudásukat. Büszkék vagyunk arra, hogy Potoczki Gitta hatodik osztályos tanulónk is ezek között a diákok között lehetett, s nagyon szépen teljesített, hiszen a 32 induló közül a 10. helyezést sikerült megszereznie. Gratulálunk neki, hiszen az elérhető 100 pontból 93-mal érte el ezt az eredményt, s az erős mezőnyben gyakran csak fél pont volt a különbség a diákok között, s a harmadik helyezettől is mindössze két ponttal maradt le.
Ha harmadik osztály, akkor Szögliget, Szalamandra-ház, erdei iskola. Már nagyon vártuk, hónapok óta készültünk rá. Május 18-22-ig voltunk ezen a nevetést, jókedvet, kalandot és nem utolsó sorban rengeteg új ismeretet adó program sorozaton.
Hétfőn 11 óra körül érkeztünk meg a Szalamandra –házhoz. A környezet leírására talán a „varázslatos” szó a legtalálóbb. Hegyekkel körülvett tisztáson állt a szállásunk, aminek udvarán fedett foglalkoztató kemencével, homokozó, nyársaló hely, kis patak hidakkal és persze a gyerekek kedvence a vár állt. Gyors berendezkedés és a környezet felfedezése után már indultak is a foglalkozások.
Először Piller Enikő néni segítségével megtudtunk sok érdekes dolgot az Aggteleki Nemzeti Parkról, majd kézműves foglalkozáson az ANP címer állatát a szalamandrát készítettük el. Ezután begyalogoltunk Szögligetre Pista bácsi tájházához. Ez azért különleges hely, mert itt nem érvényes a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” múzeumpedagógiai elv. Ellenkezőleg! Itt mindent kipróbálhatnak, megfoghatnak, felvehetnek a gyerekek, miközben rengeteget tanulhatnak Pista bácsi személyes élményeivel átszőtt ismertetőjéből.
Mire hazaértünk három jótündér Gabi néni (Vacsiné Orosz Gabriella), Marika néni (Stefán Mária) és Csabi bácsi (Sümegi Csaba) olyan kemencében sült pizzával vártak bennünket, hogy bármely olasz pizzéria megirigyelhette volna. Este még egy kicsit játszottak a gyerekek a várban, majd tisztálkodás, jóéjt puszi, mesemondás és alvás volt a program, mert másnap nehéz nap várt ránk.
A bőséges és finom reggeli után (három jótündér) gyaloglás Szögligetre (kb: 2 km), buszozás Jósvafőre, mert itt néztük meg a Baradla barlangrendszer Vörös-tói szakaszát (2,3 km).
A belépés után rögtön 271 lépcsőfokon mentünk le a hegy gyomrába, ahol csodálatos dolgokat láttunk. A részletes és gyerekek nyelvén is érthető idegenvezetés még élvezhetőbbé tette a látottakat. A cseppkövekről nem lehet beszélni, azokat látni kell! A természet több százezer éves munkájának eredménye lenyűgöző! (Javaslom családi programnak is!) A „Csillagvizsgáló”, a „Sárkányfej” vagy az „Óriások terme”, ahol a vaksötétben meghallgatott koncertet hallottuk, mind-mind felejthetetlen élményt jelentett. A szemünk jóllakott a szép látvánnyal, a hasunk pedig a „Jósvafő” étteremben a finom ebéddel.
A délután elsétáltunk a Gergés-lápára, ahol ürgét és a hucul ménest szerettünk volna látni, de a nagy meleg miatt egyik sem jelent meg a találkozón (kb: 4 km). A gyönyörű kilátás azért kárpótolt bennünket mindenért. (A hucul lovakat pedig megnéztük az Oktató Központban.)
Mire hazaértünk (séta: 2 km) a tündéreink már kész nyársakkal, felszeletelt zöldségekkel, és parázsló tűzzel vártak bennünket. Teli hassal és vagy 10 km-rel a lábunkban már nem volt kedvünk szaladgálni, ezért énekeltünk egyet a hamvadó tűz mellett. A gyereket nem kellett nagyon altatni! (A felnőtteket se!)
Szerda reggel energiát nyerve a reggeliből elindultunk a Szádvárra. Éjszaka esett egy kis eső, és így sikerült találkoznunk egy igazi szalamandrával! Az úton Tóni bácsi kísért el bennünket és nagyon sok érdekességet megtudtunk az erdőről, a várról. Odafönn csodálatos panoráma és végre térerő várt ránk. Mindenki élvezte mind a kettőt! A távolban a felhők mögött még a Magas Tátrát is lehetett látni. Nem volt hosszú a túra, de a szintemelkedés miatt sokkal többnek éreztük.
Edéd után Judit néni segítségével nagyítóval, mikroszkóppal vizsgáltuk meg a kis szárazföldi élőlényeket, amik az avarban élnek. Itt komolyan veszik a természetvédelmet, a vizsgált avart sem dobták a szemétbe, hanem visszavitték oda, ahol gyűjtötték!
Enikő néni érdekes „ejtőernyős” és „hümmögős” játékáról pedig nem lehet nevetés nélkül mesélni.
Vacsora után még volt egy esti program, felköszöntöttük a két ünnepeltet, akikre tréfás játék is várt. Ezután Erika néni beszélt nekünk a denevérekről, sőt egy detektor segítségével még hallottuk is a hangjukat. És ha már hangokról volt szó, akkor megtanultuk, hogy milyen hangot hallatnak a bányászok, amikor jeleznek egymásnak. (A gyerekek otthon szívesen be fogják mutatni!)
A pihentető alvás, és a reggeli után a Ménes tóhoz túráztunk, annak ellenére, hogy esett az eső. A jókedvünket ez nem vette el, főleg mivel az „esőűző zenénk” után, mire a tóhoz értünk, már ki is derült az ég! És itt is láttunk szalamandrát! Egy mesés szurdokban, egy csobogó kis pataknál, ahol szalamandra lárvától kezdve kis folyami rákig mindenféle apró állatot lehet látni, köveken lehet ugrálni, fa pallón átmenni egyik partról a másikra, kis gátat építeni, szóval itt gyorsan telik az idő!
Hazafelé megettük az otthonról küldött „hamuba sült” pogácsát (köszönjük a süteménnyel együtt!), ettünk almát, és megtanultuk azt is, hogy bár az almacsutka elbomlik a természetben, azért nem illik eldobni, inkább az út mellett kell hagyni egy kis avart, vagy földet húzva rá! A visszafelé vezető utat egy kis barkochba játékkal tettük szórakoztatóbbá. (Nem vagyok rá büszke, de alig tudtam kitalálni a hangyát. A vaddisznó viszont pillanatok alatt sikerült. Igaz Zsolti?)
Mire ebédelni kezdtünk, megjött a két sportoló diákunk egy jó hírrel: a csapat megnyerte a megyei korosztályos atlétikai versenyt, és így kijutottak az országos versenyre! Gratulálunk nekik, és a többi győztesnek is!
Délután színes nemezlabdát készítettünk, majd mindenki egy aranyos denevér figurát készíthetett papírból. Volt itt nyakkendős fiú denevér, masnis lány denevér, sőt még „Batman” is.
Ezután szendvics-szépségverseny volt. A gyerekeknek kellett a rendelkezésre álló alapanyagból elkészíteni az uzsonnájukat. Az alkotások bármelyik hideg-konyhai kiállításon megállták volna a helyüket. A vacsoráig fennmaradó időig az esti diszkóra kellett szobánként egy táncot betanulni tetszőleges zenére. Nem ment zökkenőmentesen, de a végeredmény szuper lett. Volt rock, hip-hop, és disco tánc.
Az utolsó napon is esett egy kis eső, de ez a mi programunkat nem zavarta. A várban zokni-csatáztak a gyerekek, majd a „Tetves-forrásnál” (egyeseknek „tetű patak”) csapatonként gyűjtöttünk vízmintát, illetve iszap és sármintát. (Az utóbbi kettő nem volt kötelező, néhány gyerek önszorgalomból csinálta!)
Nagyon érdekes volt látni a kis vízi állatokat nagyító rovarvizsgálóban, bár a folyami rákra ami, kb 6-7 cm-es volt, már nem mondanám, hogy apró!
A programsorozat befejezéseként a gyerekek egy kis verseny keretében adtak számot a héten tanultakról. Ezután elköszöntek tőlünk az erdei iskola szervezői, előadói. Itt szeretnénk megköszönni Enikő néninek, Tóni bácsinak, Erika néninek, Judit néninek az érdekes, és változatos programokat, a sok átadott ismeretet, a lelkes magyarázatokat.
Már csak egy feladatunk volt, kiosztani az egész héten folyó különböző versenyek díjait. Kaptak cukrot a programokon nyújtott teljesítményekért, a tisztaságért, a rajzokért, a pontvadászatért.
Az „elvárás tablón”, - amit a gyerekek érkezéskor készítettek, és ráírták, hogy mit várnak ettől az 5 naptól - végigmenve kiderült, hogy minden kívánság teljesült! (Na, jó, térerő nem volt mindig!)
Az utolsó itt eltöltött ebédünk is nagyon ízlett, bár már a hazautazás láza miatt talán nem fogyott annyi belőle, mint máskor.
Azt hiszem, hogy Lili néni és a gyerekek nevében is meg kell köszönnöm a három szülőnek az egész tábor alatt nyújtott segítséget. Igaz, hogy főzni hívtuk őket, de ha kellett, sofőrök, serpák, mesemondók, cipőpucolók, doktor nénik, emelődaruk, fényképészek és még sorolhatnám, hogy mi mindenek voltak!! KÖSZÖNJÜK!
Köszönet jár még a Szalamandra-ház dolgozóinak, akik munkájukkal, kedvességükkel szintén hozzájárultak ahhoz, hogy ez a hét ilyen emlékezetes maradjon a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
Köszönjük a szponzorainknak: a Mezőnyárádi Gyermekekért Közhasznú Alapítványnak és Varga István vállalkozónak a támogatását.
És nem utolsó sorban köszönet illeti Lili tanár nénit, aki ugyan most, mint környezetismeret tanár volt velünk, de mindenki tudja, hogy mennyivel többet jelent ő a gyerekeknek, mint egyszerű tanárt!
Szakmai munkájával, gyerekszeretetével, jó kedvével, ötleteivel tette teljessé ezt a szép és tartalmas hetet.
Jó volt hazaindulni! Jó lett volna maradni! De a kettőből csak egy teljesülhetett!
Mi, akik e programsorozatot végigcsináltuk tudjuk, ti többiek csak remélitek, hogy emlékezetes és tartalmas volt a hét.
Mi már azt is tudjuk, hogy szennyes ruhán, és a gyűjtött, természet által már elengedett dolgokon kívül mást is visz haza a gyereketek, bár ezt nem a bőröndben kell keresni. Ezeket majd szép lassan ti is megismeritek, amikor mesélni fognak a lurkók (bár gondolom a beszámolók nagy része már megtörtént!), ha egy-egy szép képről, állatról, színről, hangról bevillan egy emlék, egy darabka tudás az itt eltöltött időből.
Mikor reggel megérkeztünk szállásunkra, máris indultunk a közel 20 kilométeres túrára. A túra során láthattuk a csodás erdőt, Szomolyán a tájházat, a barlanglakásokat és a kaptárköveket. Este a finom vacsora után karaoke-bulit szerveztek nekünk, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. Másnap a reggeli után a strandra mentünk, s délutánig itt is maradtunk. Mindenkinek tetszett ez a program. Csodálatos hétvége volt, és köszönjük a szülőknek és tanárnőnek, hogy elkísért minket.
Hétfőn pályaválasztási tanácsadáson vettek részt hetedikes tanulóink. Szalontai Éva pályaválasztási referens beszélgetett velük a különböző iskolatípusokról, az iskolaválasztás lehetőségeiről. A kapott segédanyagok tanulmányozásával időben felkészülhetnek a gyerekek a továbbtanulásra.
Az idén Mezőnyárád szervezhette meg a dél-borsodi iskolák számára - immár 37. alkalommal - rendezett természetvédelmi versenyt. 10 környékbeli iskola mérte össze tudását a 4 állomásból álló akadályversenyen. A vendégcsapatok jól szerepeltek, garatulálok nekik!
Az első és második osztályosok május 6-án köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat.
Az első és második osztályos gyermekek május 6-án, a hagyományos módon, verssel, dallal, és maguk által készített ajándékokkal köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat.