A Határtalanul program keretében Erdélyben jártunk.  Az utazásunkra már egy nappal hamarabb bepakoltunk, és nagyon vártuk már az indulást. Másnap, mikor felkeltünk, gyorsan elkészültünk, és korán reggel indultunk Románia felé. Az út elején még egy kicsit fáradtak voltunk, de aztán megjött a kedvünk a szokásos nevetgéléshez.              

Az úton nagyon sok érdekes dolgot láttunk, gyönyörű volt a táj. Amikor megérkeztünk a határhoz, egy határőr nézte, hogy minden rendben van-e az okmányainkkal. Amikor ezen túlestünk, akkor mindenkinek furcsa volt, hogy a hirdetőtáblák románul vannak. Először is felvettük az idegenvezetőnket: Orsit. Az első állomásunk  Nagyváradon a barokk stílusú római katolikus székesegyház volt, amit Szent László alapított. Utána a püspöki palotát is megnéztük kívülről, amit most újítanak fel. Ezt követően elsétáltunk Nagyvárad főterére, ahol kaptunk egy kis szabadidőt. Ezután megnéztük a Holnap Irodalmi Társaság szoborcsoportját, aztán a Szigligeti Ede Színházat látogattuk meg, ahol megszemélyesítettük Ady Endrét, Juhász Gyulát, és Ady Endre kedvesét, Lédát (Adélt). Itt rengeteg hasznos információt szereztünk. A színház mellet az a kávéház található, amiben megalakult a Holnap Irodalmi Társaság. A színház után a Szent László-templomot látogattuk meg. Azt a nagyváradi templomot is megnéztük kívülről, aminek leégett a teteje. Ugyanezen a helyen 7 esküvővel találkoztunk. Egy nagyon díszes csarnokban is jártunk, ahol rengetek cirádás motívumot láttunk, köztük egy nagyon szép kidolgozott fekete sast is. Ezen a helyen az ott tanultakból kellet egy rövid, 3 perces filmet készítenünk. Aztán elindultunk nagy fáradtan a busz felé, ami minket Nagyszalontára vitt. Nagyszalontán a Csonka toronyba (Arany János Emlékmúzeum) mentünk el először. Itt Arany Jánosnak az íróasztalát, bőröndjét, egyéb használati tárgyát láthattuk. A múzeum után koszorúzni mentünk az Arany János-szoborhoz. A koszorúzás után a szállásra siettünk. A szálláson finom vacsora fogadott minket. Vacsora után megírtuk az útinaplót. Majd megismertünk két lányt, akikkel nagyon jól elbeszélgettünk egészen estig. Aztán még buliztunk egy jót a játszótéren, de hamar  beesteledetett, mehettünk tisztálkodni. Fürdés után német édességek kóstolását kezdtük, ahol a tanárok is részt vettek. Jó sokáig ettünk, majd nyugovóra tértünk. 

Második nap 

Másnap reggel szintén hajnalok hajnalán ébredtünk, egy cica költött minket. Összepakoltunk, és reggelizni indultunk. Reggeli után Aradra mentünk. Ott az első utunk a Szabadság-szobor felé vezetett, ahol mellesleg egy szökőkútból kimentettünk egy fuldokló galambot. Ezt követően indultunk egy nagy templomhoz, de útközben láttuk azt a színházat, ahol Liszt Ferenc lépett fel, és azt a szállodát, ahol megszállt. Megérkeztünk egy nagy templomhoz, ahol épp évnyitó zajlott. A következő állomásunk a Városháza volt, ahol az alpolgármester fogadott minket. Elmesélte a városháza történetét, és még térképet is kaptunk tőle ajándékba. A busz elvitt minket arra a helyre, ahol kivégezték a vértanúkat. Ezt az emlékhelyet is megkoszorúztuk. Utunk Déva felé folytatódott. Közben megálltunk a máriaradnai kegytemplomnál, ami Erdély második leglátogatottabb zarándokhelye. Az oltárkép legendáját is hallottuk. Déva várához érkezvén hosszú túra előtt álltunk. Megmásztuk Déva várát, jól el is fáradtunk, de a kilátás kárpótolt bennünket. Magunktól kellet a várat felfedezni. Az visszaút már egy kicsit könnyebb volt. Szokásosan itt is jókat kacagtunk. Mikor a szállásra értünk, lepakoltunk, rohantunk vacsizni. Házi feladat, fürdés, alvás várt ránk.

Harmadik nap

Ismét korán ébredtünk, pakolás, majd reggelizés. Bethlen Gábor szülőházába, Marosillyébe utaztunk. Itt játékos, rendhagyó történelemórát tartottak nekünk. Ezen a helyen is sokat tanultunk. Ezután Vajdahunyad várához indultunk. A várat nekünk kellett felfedeznünk különböző játékos feladatokkal. Mikor itt végeztünk, a Tordai-hasadékhoz mentünk. Ez is egy jó túra volt. Innen Torockó következett, ahol a szállásunk volt. Itt is finom vacsora várt minket. A házikónkban volt egy tévé, amihez egy nagyon vicces történet fűződik. Megfürödtünk, és lefeküdtünk aludni.

Negyedik nap

Hajnalban keltünk, majd össze is pakoltunk. Az idő elég hűvösre fordult. Reggeli után a tordai sóbányába mentünk. A bánya nagyon szép volt. Rövid szabadidő után indultunk haza. Az úton jókat beszélgettünk, kacarásztunk. Ez a kirándulás felejthetetlen marad számunkra. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Köszönjük a szervezőknek, idegenvezetőnknek, a busz sofőrjének és tanárainknak, akik elkísértek minket.

 

(Ropoli Eszter-Hajnal Sára Kamilla)