A mi gyerekkorunkat az úttörők 12 pontja határozta meg. Ennek 5. pontja mondja ki a címben leírtakat.
Pénteken én hamarabb értem a helyszínre. Összeszorult a szívem, amikor megjelent az „ első fecske”, Tibike, kezében a gereblyével. Majd nemsokára követte őt a lelkes kis csapat is. Láttam a csillogó tekintetekben, hogy nem nyűgként élik meg az adott feladatot. Örülnek, hogy segíthetnek!
Jókedvűen, viccelődve telt el az a két óra, amely alatt hatalmas lombkupacok jelezték az 50 szorgos kéz munkáját. Jutalmunk a csoki, a kóla és a ropi mellett az a jó érzés volt, hogy segíthettünk másoknak.
Bebizonyosodott, hogy a mai gyerekek ugyanúgy fogékonyak a jóra, mint annakidején úttörőként mi is.