Boldog Sándor István Katolikus Általános Iskola

Ha harmadik osztály, akkor Szögliget, Szalamandra-ház, erdei iskola. Már nagyon vártuk, hónapok óta készültünk rá. Május 18-22-ig voltunk ezen a nevetést, jókedvet, kalandot és nem utolsó sorban rengeteg új ismeretet adó program sorozaton.

Hétfőn 11 óra körül érkeztünk meg a Szalamandra –házhoz. A környezet leírására talán a „varázslatos” szó a legtalálóbb. Hegyekkel körülvett tisztáson állt a szállásunk, aminek udvarán fedett foglalkoztató kemencével, homokozó, nyársaló hely, kis patak hidakkal és persze a gyerekek kedvence a vár állt. Gyors berendezkedés és a környezet felfedezése után már indultak is a foglalkozások.

Először Piller Enikő néni segítségével megtudtunk sok érdekes dolgot az Aggteleki Nemzeti Parkról, majd kézműves foglalkozáson az ANP címer állatát a szalamandrát készítettük el. Ezután begyalogoltunk Szögligetre Pista bácsi tájházához. Ez azért különleges hely, mert itt nem érvényes a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” múzeumpedagógiai elv. Ellenkezőleg! Itt mindent kipróbálhatnak, megfoghatnak, felvehetnek a gyerekek, miközben rengeteget tanulhatnak Pista bácsi személyes élményeivel átszőtt ismertetőjéből.

Mire hazaértünk három jótündér Gabi néni (Vacsiné Orosz Gabriella), Marika néni (Stefán Mária) és Csabi bácsi (Sümegi Csaba) olyan kemencében sült pizzával vártak bennünket, hogy bármely olasz pizzéria megirigyelhette volna. Este még egy kicsit játszottak a gyerekek a várban, majd tisztálkodás, jóéjt puszi, mesemondás és alvás volt a program, mert másnap nehéz nap várt ránk.

A bőséges és finom reggeli után (három jótündér) gyaloglás Szögligetre (kb: 2 km), buszozás Jósvafőre, mert itt néztük meg a Baradla barlangrendszer Vörös-tói szakaszát (2,3 km).

A belépés után rögtön 271 lépcsőfokon mentünk le a hegy gyomrába, ahol csodálatos dolgokat láttunk. A részletes és gyerekek nyelvén is érthető idegenvezetés még élvezhetőbbé tette a látottakat. A cseppkövekről nem lehet beszélni, azokat látni kell! A természet több százezer éves munkájának eredménye lenyűgöző! (Javaslom családi programnak is!) A „Csillagvizsgáló”, a „Sárkányfej” vagy az „Óriások terme”, ahol a vaksötétben meghallgatott koncertet hallottuk, mind-mind felejthetetlen élményt jelentett. A szemünk jóllakott a szép látvánnyal, a hasunk pedig a „Jósvafő” étteremben a finom ebéddel.

A délután elsétáltunk a Gergés-lápára, ahol ürgét és a hucul ménest szerettünk volna látni, de a nagy meleg miatt egyik sem jelent meg a találkozón (kb: 4 km). A gyönyörű kilátás azért kárpótolt bennünket mindenért. (A hucul lovakat pedig megnéztük az Oktató Központban.)

Mire hazaértünk (séta: 2 km) a tündéreink már kész nyársakkal, felszeletelt zöldségekkel, és parázsló tűzzel vártak bennünket. Teli hassal és vagy 10 km-rel a lábunkban már nem volt kedvünk szaladgálni, ezért énekeltünk egyet a hamvadó tűz mellett. A gyereket nem kellett nagyon altatni! (A felnőtteket se!)

Szerda reggel energiát nyerve a reggeliből elindultunk a Szádvárra. Éjszaka esett egy kis eső, és így sikerült találkoznunk egy igazi szalamandrával! Az úton Tóni bácsi kísért el bennünket és nagyon sok érdekességet megtudtunk az erdőről, a várról. Odafönn csodálatos panoráma és végre térerő várt ránk. Mindenki élvezte mind a kettőt! A távolban a felhők mögött még a Magas Tátrát is lehetett látni. Nem volt hosszú a túra, de a szintemelkedés miatt sokkal többnek éreztük.

Edéd után Judit néni segítségével nagyítóval, mikroszkóppal vizsgáltuk meg a kis szárazföldi élőlényeket, amik az avarban élnek. Itt komolyan veszik a természetvédelmet, a vizsgált avart sem dobták a szemétbe, hanem visszavitték oda, ahol gyűjtötték!

Enikő néni érdekes „ejtőernyős” és „hümmögős” játékáról pedig nem lehet nevetés nélkül mesélni.

Vacsora után még volt egy esti program, felköszöntöttük a két ünnepeltet, akikre tréfás játék is várt. Ezután Erika néni beszélt nekünk a denevérekről, sőt egy detektor segítségével még hallottuk is a hangjukat. És ha már hangokról volt szó, akkor megtanultuk, hogy milyen hangot hallatnak a bányászok, amikor jeleznek egymásnak. (A gyerekek otthon szívesen be fogják mutatni!)

A pihentető alvás, és a reggeli után a Ménes tóhoz túráztunk, annak ellenére, hogy esett az eső. A jókedvünket ez nem vette el, főleg mivel az „esőűző zenénk” után, mire a tóhoz értünk, már ki is derült az ég! És itt is láttunk szalamandrát! Egy mesés szurdokban, egy csobogó kis pataknál, ahol szalamandra lárvától kezdve kis folyami rákig mindenféle apró állatot lehet látni, köveken lehet ugrálni, fa pallón átmenni egyik partról a másikra, kis gátat építeni, szóval itt gyorsan telik az idő!

Hazafelé megettük az otthonról küldött „hamuba sült” pogácsát (köszönjük a süteménnyel együtt!), ettünk almát, és megtanultuk azt is, hogy bár az almacsutka elbomlik a természetben, azért nem illik eldobni, inkább az út mellett kell hagyni egy kis avart, vagy földet húzva rá! A visszafelé vezető utat egy kis barkochba játékkal tettük szórakoztatóbbá. (Nem vagyok rá büszke, de alig tudtam kitalálni a hangyát. A vaddisznó viszont pillanatok alatt sikerült. Igaz Zsolti?)

Mire ebédelni kezdtünk, megjött a két sportoló diákunk egy jó hírrel: a csapat megnyerte a megyei korosztályos atlétikai versenyt, és így kijutottak az országos versenyre! Gratulálunk nekik, és a többi győztesnek is!

Délután színes nemezlabdát készítettünk, majd mindenki egy aranyos denevér figurát készíthetett papírból. Volt itt nyakkendős fiú denevér, masnis lány denevér, sőt még „Batman” is.

Ezután szendvics-szépségverseny volt. A gyerekeknek kellett a rendelkezésre álló alapanyagból elkészíteni az uzsonnájukat. Az alkotások bármelyik hideg-konyhai kiállításon megállták volna a helyüket. A vacsoráig fennmaradó időig az esti diszkóra kellett szobánként egy táncot betanulni tetszőleges zenére. Nem ment zökkenőmentesen, de a végeredmény szuper lett. Volt rock, hip-hop, és disco tánc.

Az utolsó napon is esett egy kis eső, de ez a mi programunkat nem zavarta. A várban zokni-csatáztak a gyerekek, majd a „Tetves-forrásnál” (egyeseknek „tetű patak”) csapatonként gyűjtöttünk vízmintát, illetve iszap és sármintát. (Az utóbbi kettő nem volt kötelező, néhány gyerek önszorgalomból csinálta!)

Nagyon érdekes volt látni a kis vízi állatokat nagyító rovarvizsgálóban, bár a folyami rákra ami, kb 6-7 cm-es volt, már nem mondanám, hogy apró!

A programsorozat befejezéseként a gyerekek egy kis verseny keretében adtak számot a héten tanultakról. Ezután elköszöntek tőlünk az erdei iskola szervezői, előadói. Itt szeretnénk megköszönni Enikő néninek, Tóni bácsinak, Erika néninek, Judit néninek az érdekes, és változatos programokat, a sok átadott ismeretet, a lelkes magyarázatokat.

Már csak egy feladatunk volt, kiosztani az egész héten folyó különböző versenyek díjait. Kaptak cukrot a programokon nyújtott teljesítményekért, a tisztaságért, a rajzokért, a pontvadászatért.

Az „elvárás tablón”, - amit a gyerekek érkezéskor készítettek, és ráírták, hogy mit várnak ettől az 5 naptól - végigmenve kiderült, hogy minden kívánság teljesült! (Na, jó, térerő nem volt mindig!)

Az utolsó itt eltöltött ebédünk is nagyon ízlett, bár már a hazautazás láza miatt talán nem fogyott annyi belőle, mint máskor.

Azt hiszem, hogy Lili néni és a gyerekek nevében is meg kell köszönnöm a három szülőnek az egész tábor alatt nyújtott segítséget. Igaz, hogy főzni hívtuk őket, de ha kellett, sofőrök, serpák, mesemondók, cipőpucolók, doktor nénik, emelődaruk, fényképészek és még sorolhatnám, hogy mi mindenek voltak!! KÖSZÖNJÜK!

Köszönet jár még a Szalamandra-ház dolgozóinak, akik munkájukkal, kedvességükkel szintén hozzájárultak ahhoz, hogy ez a hét ilyen emlékezetes maradjon a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Köszönjük a szponzorainknak: a Mezőnyárádi Gyermekekért Közhasznú Alapítványnak és Varga István vállalkozónak a támogatását.

És nem utolsó sorban köszönet illeti Lili tanár nénit, aki ugyan most, mint környezetismeret tanár volt velünk, de mindenki tudja, hogy mennyivel többet jelent ő a gyerekeknek, mint egyszerű tanárt!

Szakmai munkájával, gyerekszeretetével, jó kedvével, ötleteivel tette teljessé ezt a szép és tartalmas hetet.

Jó volt hazaindulni! Jó lett volna maradni! De a kettőből csak egy teljesülhetett!

Mi, akik e programsorozatot végigcsináltuk tudjuk, ti többiek csak remélitek, hogy emlékezetes és tartalmas volt a hét.

Mi már azt is tudjuk, hogy szennyes ruhán, és a gyűjtött, természet által már elengedett dolgokon kívül mást is visz haza a gyereketek, bár ezt nem a bőröndben kell keresni. Ezeket majd szép lassan ti is megismeritek, amikor mesélni fognak a lurkók (bár gondolom a beszámolók nagy része már megtörtént!), ha egy-egy szép képről, állatról, színről, hangról bevillan egy emlék, egy darabka tudás az itt eltöltött időből.

És akkor már nem volt hiába ez a hét!!!!!!!

1. óra	08:00 - 08:45
2. óra	09:00 - 09:45
3. óra	10:00 - 10:45
4. óra	10:55 - 11:40
5. óra	11:50 - 12:35
6. óra	12:45 - 13:30
7. óra	14:00 - 14:45
8. óra	15:00 - 15:46

Erdei iskolában voltunk

Események / Linkek

Osztályok órarendjei

Suliújság

Iskolánk QR kódja

A Nyárádió adásai

Csengetési rend

Partnereink