2023. május 10-13. között iskolánk 7. osztályos tanulói Erdélyben jártak a HATÁRTALANUL pályázat keretében. Három iskola tanulói, Boldog Sándor István Katolikus Általános Iskola, Mezőnyárád, Boldog Sándor István Katolikus Általános Iskola II. Rákóczi Ferenc Tagiskolája, Tibolddaróc és a sajóvámosi Arany János Iskola 44 tanulója és 5 pedagógusa tartalmas kirándulást tett Erdély gyönyörű tájain a Scool-Túra utazásszervező cég segítségével.

Az előkészületek már hónapokkal ezelőtt elkezdődtek az előkészítő órákkal és szülői értekezlettel. Május 10-én a hajnali órákban útra keltünk és a határt átlépve Nagyvárad nevezetességeit tekintettük meg, a Székesegyházat, a püspöki palotát, a Holnaposok szoborcsoportját, a „Holdas” templomot. Itt láthattuk többek között a Fekete Sas palotát, az Állami Színházat, ami eredetileg Szigligeti Ede nevét viselte. Nagyváradról a Királyhágóra vezetett az utunk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az alattunk elterülő tájra és szerencséseknek érezhettük magunkat, mert a tiszta időben láthattuk a Kárpátok havas csúcsait is. Kőrösfőn és Bánffyhunyadon keresztül érkeztünk a Székelykő lábához, Torockóra, ahol két napig voltunk elszállásolva. Házigazdáink nagyon kedvesen fogadtak bennünket és finom ételekkel vártak, mindenben a segítségünkre voltak. Mielőtt még pihenni tértünk volna, sétáltunk Torockón, megcsodálhattuk a fehérre meszelt házakat a zöld ablakaival, elmentünk a Székelykő hegyéhez, ahol kétszer kel fel a nap és egy kis játszóterezésre is volt időnk. 

Második napunkon a tordai sóbányát tekintettük meg. Gyönyörű sókristályokat láthattunk a 13 emeletes mélységben, megtudhattuk milyen értékes árucikk volt maga a kősó és arról is képet alkothattunk, hogy hogyan folyt régen a bányászása ennek az értékes kincsnek. A bányából kijőve túra várt ránk, mivel utunk a Tordai-hasadékhoz vezetett. A Tordai-hasadék legtöbb eredetmondája Szent László lovagkirályunkhoz fűződik. Az egyik történetben a király az őt üldöző kunok elől úgy menekült meg, hogy égi fohásza hatására lova után kettényílt a föld, s üldözői halálukat lelték a kialakuló szakadékban. Mi ezt a hasadékot jártuk be, hatalmas sziklafalak között, a rohanó patak fölött. A természeti szépsége megragadott bennünket, mint az is, hogy milyen különleges növény- és állatvilággal rendelkezik. A túra után volt idő a helyi vásárosoknál vásárolni, valamint megkóstolni az erdélyi finomságokat is. Visszatérve torockói szállásunkra, a három iskola között kialakult jó barátságoknak köszönhetően alkalom nyílt játékokra, beszélgetésekre, ismerkedésre is. Az este már úgy készülődtünk a lefekvéshez, hogy összepakoltuk a dolgainkat, mivel a következő napon már máshol lesz a szállásunk.

Harmadik napon reggel elbúcsúztunk házigazdáinktól és Nagyenyedre utaztunk. A kollégium Igazgatója nagyon kedvesen fogadott bennünket, bemutatta az iskolát, megtudhattuk, hogy mennyi híres diákja volt korábban az iskolának és megtekinthettük a múzeumban a korabeli tantermet, láthattuk az akkor használt oktatási eszközöket és még „körmösöket” is kioszthattunk. Ezen intézmény falai között emlékszalagot helyeztünk el Bethlen Gábor szobránál, majd az iskola épületét elhagyva a nagyenyedi diákoknak emléket állító emlékműnél is megemlékeztünk. Nagyenyedet szokás a „Szenvedések városának” is nevezni, mivel nagyon sok szenvedésen és szomorú történelmi eseményeken ment keresztül az évszázadok folyamán. Az emlékezés nem maradhatott el a vár tövében sem. Az eddigi napsütéses idő kezdett borongóssá válni és Gyulafehérvárra már szemerkélő esőben érkeztünk. Gyulafehérvár Erdély ősi történelmi fővárosa. Az óvárosban tettünk látogatást. Az érseki székesegyház a 13. században épült, az erdélyi fejedelmek temetkezési helye, 1991-től érseki központ. Benne ma is láthatók a Hunyadiak síremlékei, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kő-szarkofágjai. Altemplomában erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik. Emlékszalagunkat itt is elhelyeztük, ezzel tisztelegve történelmi nagyjaink előtt. Gyulafehérvárról „Magos Déva” vára felé vettük az irányt, az idő fokozatosan javult és ismét láthattuk a havas hegycsúcsokat, a csodálatos tájat. Pár óra múlva feltűnt Déva vára is, melyet odaérve meg is hódítottunk egy túra keretében. Felérve csodálatos panoráma vett minket körül és elégedettséggel töltött el bennünket, hogy mindezt láthatjuk. A túra jó alkalmat nyújtott a további beszélgetésekre, ismerkedésre. A Dévai vár Kőmíves Kelemen legendáját elevenítette meg számunkra, a tizenkét kőművesét és az asszonyét, akit beépítettek a vár falába. A várból lejőve Böjte atya otthonába tettünk látogatást, ahol megismerkedtünk az otthon működésével az oda járó gyermekek életébe nyerhettünk bepillantást és itt adtuk át részükre adományainkat, melyet iskolánk gyűjtött számukra. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki ebben segítségünkre volt, az adományaik célba értek. Utolsó éjszakánkat Baláta nevezetű település apartmanjában töltöttük el egy kiadós vásárlás után. Ekkor az idő már végleg elromlott, de bíztunk benne, hogy a nagy eső reggelre megszűnik.

Egy „nehéz” ébredés után, kirándulásunk utolsó napja következett. Összepakoltuk a dolgainkat, kiadósat reggeliztünk és Aradig meg sem álltunk. Az aradi vesztőhelyen emlékszalaggal láttuk el az obeliszket, emlékezve 1848/49 kivégzett tábornokaira, hőseire. Aradon elsősorban a magyar történelem egyik legmegrázóbb leszámolásának és 13 kulcsemberének parkjával és a vesztőhellyel ismerkedtünk. Aradtól búcsúzva Nagyszalonta volt a következő és egyben utolsó erdélyi úticélunk.Arany János szülőföldjén, Nagyszalontán, megismerkedtünk a költő szülőházával és az életművéhez kapcsolódó Múzeummal a Csonka toronyban. Az emlékezés szalagjait helyeztük el Arany Juliska sírjánál, a költő szülőházánál és a Csonka torony bejáratánál, Arany Jánosra emlékezve. Arany János szobránál pedig tanulóink megkapták azokat a névre szóló emléklapokat, melyet kimondottan az ezen a kiránduláson résztvevők kaphattak meg. A sikeres határátlépés után az éjszakai órákban értünk haza, tele élményekkel, örömmel és tudással, melyet a kirándulásunk négy napja alatt szereztünk.

A mezőnyárádi, tibolddaróci és sajóvámosi iskolák tanulói között új barátságok szövődtek. Kellemes kapcsolat alakult ki a kollégák között is, a pedagógusok és a gyerekek sok időt töltöttek közösen, játszva és ismerkedve. A Határtalanul program keretein belül az utazásunk során rengeteg élményt és tapasztalatot szereztünk. Megismerhettük Erdély történelmi és kulturális kincseit, találkozhattunk helyi emberekkel, és megtapasztalhattuk az erdélyi táj szépségét.

A Határtalanul program egy nagyszerű kezdeményezés, amely lehetőséget ad a diákoknak, hogy határokon átívelő kulturális és társadalmi tapasztalatokat szerezzenek. Ez a program segít az egymás megértésében, a barátságok kialakításában és az interkulturális párbeszédben. Ez az Erdélyi utazás emlékezetes és gazdag élményekkel teli volt. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki részt vett a szervezésben és lehetővé tette számunkra ezt az utat. Biztos vagyok benne, hogy ez az utazás hosszú ideig emlékezetünkben élő marad, és számos pozitív hatással lesz az osztály közösségére és tanulóink fejlődésére. Az irodalmi, történelmi, természeti, művészeti vonatkozások hozzájárultak a gazdag kulturális és történelmi örökségéhez, és izgalmasabbá tették az utazást az Erdélyben járt osztályok számára.

Köszönjük a Nyárádi Ifjúságért Alapítvány anyagi támogatását, köszönjük a sok-sok adományt a szülőknek, szervezeteknek, köszönjük a szervezést a Scool-Túrának, köszönjük Kati néni idegenvezetését, köszönjük Zoli bácsinak a balesetmentes vezetést és köszönjük a 7. osztályos diákoknak, hogy velük együtt élhettünk át fantasztikus élményeket.

Fotók itt.

• Előző
• Tovább