Decemberben díszbe, fénybe öltözik a világ. Mi az iskolában igyekeztünk a szívünket, lelkünket díszbe öltöztetni. Magunkba mélyedve felfedezni a várakozás izgalmát és örömét. Tudatosítva a bennünk rejlő jót és gyengeséget, kerestük az igaz kapcsolatot a másikkal. És kerestük a kapcsolatot Istennel.

Ehhez kínálkozott több lehetőség is, és iskolásaink, tanáraink éltek ezekkel a lehetőségekkel. Szép számmal gyűltünk össze a kora reggeli roráte szentmiséken. A lelki napon sokan kérték a bűnbocsánat szentségét. Együtt jártuk a Szentcsaládot. A karácsonyi pásztorjáték és énekek odavittek mindünket a betlehemi jászolhoz, hogy a Karácsony ünnep legyen. Az az ünnep, melyben Isten úgy szerette a világot, hogy értünk emberré lett. Az iskolai karácsony középpontjában is a betlehemes áll már második éve. Idén több osztályból kerültek ki a szereplők. A legfiatalabbak második, a legnagyobbak hatodik osztályosok voltak. A jól ismert történetet a harmadik osztályos angyalok tánca egészítette ki, és a végén felcsendült Baja Mihály Karácsony c. verse. A felsősök énekeit iskolalelkészünk karácsonyi gondolatai követték, majd a tanári kar meglepetés éneke következett. A karácsonyi ünnepet most is a Mennyből az angyal kezdetű egyházi ének közös eléneklésével zártuk.

"Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár."