Erdélyi álom

Minden igazhitű magyar ember vágyik arra, hogy legalább egyszer az életben megcsodálhassa ezt a gyönyörű tájat. De mit is kaphatunk itt?  Akármerre indulunk, közös kultúránk és történelmünk alapkövét találjuk. Nincs ember, aki ne vágyna ide vissza valamiért és nincs ember, aki ne érezné itt magáénak Tamási Áron sorait: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.

2025 májusában a 7. osztály négy napot töltött Romániában, Erdélyben.

Május 15-én, csütörtökön reggel 5 órakor az intézmény elől indultunk utunkra.
Első állomáson, Nagyváradon a Kanonok-sort, a római katolikus székesegyházat, a Nagyboldogasszony Székesegyházat és a Nagyváradi Püspöki Palotát tekintettük meg. Adózhattunk lovagkirályunk, Szent László emlékének és megcsodálhattuk a Szent László hermát és ereklyetartót is.
Utazás közben megpihentünk a történelmi Magyarország és Erdély határát jelentő Királyhágón. Utána Kolozsvárra utaztunk. Felkerestük a főteret, melynek kiemelkedő épülete a Szent Mihály templom. Itt a gótika stílusjegyeit tanulmányozhattuk. A templom előtt áll Mátyás király lovas szobra, mely Fadrusz János alkotása.
Rövid sétát tettünk Mátyás király szülőházához, amivel szemben Bocskai István fejedelem szülőházát találhattuk, ahol Heltai Gáspár híres könyvnyomdája működött. Ezek után a Házsongárdi temető előtt Apáczai Csere János, Kós Károly, Dsida Jenő és még sok erdélyi hírességről emlékeztünk meg. Ezután elfoglaltuk szállásunkat Nyikómalomfalván. A napot finom és bőséges vacsorával zártuk.

A második napot a székelykapuk történetével kezdtük, betekinthettünk egy műhelybe, ahol a kapuk készítésének módját, az eszközöket, mintákat tanulmányoztuk. Ellátogattunk Farkaslakára, ott Tamási Áronról emlékeztünk meg. Az emlékezés és kegyelet szalagját helyeztük el, megtekintettük az Apostoli kettős kereszt emlékművet, mely Tamási Áron sírja melletti Milleniumi Emlékparkban található.

Ezután Korondra utaztunk, ahol méhész és taplász bemutatót nézhettünk meg. Megismertünk és meg is kóstolhattunk különféle mézeket, a taplásznál pedig a taplógombából készült tárgyakat csodálhattuk meg. A sóvágónál a parajdi só összetételéről hallottunk, beállhattunk a sóvágás alatt keletkezett sópárába. Délután dzsippekkel felmentünk a Jézus Szíve Kilátóhoz. A legbátrabbak a legmagasabb pontig másztak fel. A napot ismét ízletes vacsorával zártuk.

A harmadik napon Székelyudvarhely, Szejkefürdő, Segesvár és Fehéregyháza településekre látogattunk. Először Székelyudvarhelyre mentünk, ahol a magyarság emlékezetére történelmi emlékparkot emeltek.
Meglátogattuk a Benedek Elek Főiskolát a Városházán. Etután Szejkefürdőre érkeztünk, ahol a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírjánál megcsodálhattuk a székelykapuk sorát is. Tanulmányoztattuk a tipikus mintákat és díszítőelemeket. Bár esős idő volt, de a Mini Erdély Park látnivalói feledtették ezt velünk.
Ezt követte a segesvári barangolás, ahol az UNESCO világörökség részét képező várat is megcsodálhattuk, majd barangoltunk a csodálatos, ódon hangulatú városkában. Idegenvezetőnk lelkes munkájának köszönhetően itt is bővítettük tudásunkat. A „szarvasos háznál” találkozva elindultunk a buszhoz és elutaztunk Fehéregyházára, ahol a Petőfi-emlékműnél adóztunk a nemzet költője előtt. Este a vacsora után a táncház következett a Boróka táncegyüttes tagjainak vezetésével. Moldvai táncokat jártunk.

A negyedik napon reggeli után fájó szívvel pakoltuk be csomagjainkat a buszba, legszívesebben még maradtunk volna. Szovátára utaztunk, ahol a híres Medve-tó található. A tó 1875-ben keletkezett, amikor is az özönvízszerű esőzések következtében beszakadt a sóhegy, és az alázúduló patakok vize lassan összegyűlt a sómedencében. A sómedence sós vízére tehát ráömlött az édesvíz, elterült rajta. A tó a tengereknél jóval sósabb, gyakorlatilag lebegni lehet a felszínén, gyógyhatású. Hogyan lett a Medve-tó Medve-tó..? Az ok prózai, a tó formája egy medvére hasonlít. Szováta gyönyörű, fából készült századelős, szecesszióra hajazó üdülőépületei is, csodálatosak.

Ezek után kisebb pihenőket tartva érkeztünk haza délután. Megtapsoltuk a sofőrünket és Márti nénit, az idegenvezetőnket. Ezzel is megköszöntük áldozatos munkájukat. Hatalmas lehetőség volt számunkra ez az út. Élményekben, tudásban gazdagodva tértünk vissza otthonainkba.

Köszönjük Kalóné Papp Krisztina igazgatónőnek, Boda Zsuzsanna és Ispán Zoltán osztályfőnököknek és Pázmándi Judit tanárnőnek, hogy a tanulókkal tartottak ezen a kiránduláson. Köszönjük a szülők támogatását, hogy a gyermekek részvételét biztosították.