„Határtalanul” program Erdélyben 2024. május 26-29. között intézményünk és a tibolddaróci tagiskolánk 7. osztályos tanulói erdélyi kiránduláson vettek részt a Határtalanul Program keretében.
Az alábbi élménybeszámoló a tanulók jegyzetei alapján készült a 4 nap eseményeiről.
1. nap: Mezőnyárád-Tibolddaróc-Nagyvárad-Kolozsvár-Zetelaka
Hajnalban indultunk útnak, és első allomásként megtekintettük Nagyváradon a római katolikus székesegyházat, sétáltunk a püspöki palota udvarán, majd végigjártuk a kanonok sort, amely 56 boltívből áll. Azután Nagyvárad főterén megnéztük a városházát, a Sas Palotát és I. Ferdinánd lovasszobrát. A holnaposok szoborcsoporthoz sétáltunk, amit 2012-ben avattak fel. Itt láthattuk Ady Endrét, Juhász Gyulát, Dutka Ákost és Emőd Tamást. Ezt követően Kolozsvárra látogattunk el, megtudtuk, hogy a város 12%-a magyar. A második legnagyobb város Erdélyben, és Románia legdrágább települése. Itt található az ország legnagyobb egyeteme is. Kolozsváron megnéztük Mátyás szülőházát és a gótitus stílusú Szent Mihály templomot. 2018-ban kezdték felújítani, 4 éven keresztül tartott, 2022. augusztus 13-án fejezték be. Ezután a Mátyás szoborhoz indultunk, amit 1902. október 12-én avattak fel. Ez a szobor Fadrusz János leghíresebb alkotása, 18815 kg. Zetelaka felé tartva megcsodáltuk a Tordai-hasadékot. A buszból láttuk Erdőszentgyörgyöt, ahol Rédey Klaudia Zsuzsanna mellszobra volt kiállítva. Ő II.Erzsébet királynő ükanyja volt.
2. nap: Zetelaka-Székelyudvarhely-Szejkefürdő-Farkaslaka-Korond
Székelyudvarhelyen a szoborparkba látogattunk, ahol híres írók, tábornokok mellszobrait tekintettük meg. Azután betértünk egy fotómúzeumba, ahol megtudtuk, hogy milyen módon fotóztak régen. Ezután a Baczkamadarasi Kis Gergely által 1780 és 1781 között építtetett református kollégiumhoz mentünk, melynek egykori tanulója volt Benedek Elek. A kollégium udvarán a mellszobrát is láthattuk. Majd Szejkefürdőre utaztunk, ahol megnéztük a mini Erdélyt ez váraknak, kastélyoknak és más történelmi épületeknek a makettje. Ezután a székelykapusoron átsétálva megnéztük Orbán Balázs sírját. A legkorábbi kapu 1818-ban a legkésőbbi 1888-ban készült el. Farkaslakán Tamási Áron sírját és emlékhelyét valamint a Trianoni emlékművet tekintettük meg. Azután Korondon, Tófalvi Csaba mester bemutatta a sóvágás mesterségét.
3. nap: Zetelaka, Zeteváralja
Napunkat a zetelakai víztározónál kezdtük, ahol gyönyörködtünk a tájban. Ezt követően a babusgatóba mentünk, ahol nagyon sok féle állattal találkozhattunk. Meg lehetett őket simogatni, etetni és még lovaglásra is volt lehetőség. Ezután Zetelakán Szabó Gábor fafaragó mesterhez mentünk, aki bemutatta, hogy hogyan készülnek a székelykapuk és lehetőségünk volt kipróbálni a fafaragást mesterségét. Ezt követően a Böjte Csaba által támogatott zetelakai napközi otthonba mentünk, ahová a helyi közösség számára ajándékot is vittünk. A látogatás végén körjátékot játszottunk a gyerekekkel. Betekintettünk a zetelakai plébániára, majd a római katolikus templomban T. Kovács Zsolt segédlelkész ismertette a templom történetét. Megtudtuk, hogy a 3 hajós, több mint ezer ember befogadására alkalmas építményt 1923 júliusában szenteltek fel. Utunk végén Boros György helyi hírességgel beszélgettünk a zetelakai kórus tevékenységéről, jövőbeni terveiről, a kórus magyarországi körútjáról.
18.00 órától az Ezüstfenyő néptánccsoport bemutatóját néztük meg, melyet táncházzal zártunk.
4. nap: Zetelaka-Fehéregyháza-Segesvár-Mezőnyárád-Tibolddaróc
Kirándulásunk utolsó napján korán keltünk, hiszen hosszú út várt ránk hazáig. Búcsút vettünk a szállásadóinktól, és 8.15-kor már a buszon ültünk. Segesvár felé indultunk. Fehéregyháza volt az első megállónk, ahol Petőfi Sándor emlékműve előtt sorakoztunk fel. Tiszteletadásunk részeként koszorút helyeztünk el a talapzatra, és egy osztálytársunk elszavalta a Csatában című költeményt. Folytattuk utunkat az UNESCO világörökség részét képező vár felé, és borongós időben érkeztünk meg Segesvárra. Barangoltunk a belvárosban, meghallgattuk idegenvezetőnk érdekes előadását az óratorony alatt, majd erőt vettünk magunkon és fölmentünk a fedett diáklépcsőn. Megszámoltuk a 176 lépcsőfokot, és odafönt gyönyörködtünk a panorámában, ami felhős időben is szép volt. Királyhágó volt az utolsó megállónk, mielőtt a határhoz értünk. Miután csoportképet készítettünk, búcsút intettünk Erdélynek és a Partiumnak. A határon átlépve már az otthonunkra gondoltunk. Fáradtan és élményekkel gazdagodva érkeztünk haza a késő esti órákban.
Köszönjük tanárainknak, Kalóné Papp Krisztina igazgatónőnek valamint Vighné Kovács Márta, Vavszeg Mária Anna és Oroszné Nagy Tünde tanárnőknek, hogy elkísértek bennünket az erdélyi kirándulásunkra.