Sándor István 1938. március 8-án keltezett noviciátusi felvételi kérvényéből:

„Kétéves jelölt időm alatt megismertem némileg a Szalézi Társaságnak nagy lélekmentő munkáját mind az ifjúság, mind a társadalom körében. Az én szívemben is mindjobban kibontakozott a lélekmentési vágy, az ifjúság megmentése, és bízom a jó Isten kegyelmében és a Szűzanya pártfogásában, hogy életem végéig ki fogok tartani szent hivatásomban.”

Iskolánk névadójának mennyei születésnapja június 8-a. Iskolásaink, pedagógusaink ünnepi szentmisében emlékeztek az 1953-ban kivégzett vértanúra, aki nem csupán a papok, szerzetesek, de a nevelők és a fiatalok számára is példakép lehet. „Sándor István vértanúsága a szeretet folytonos jele, amely ma is időszerű. Példája nagyon vonzó. Amiért dolgozott: a keresztény munka megszentelése, Isten házának a szeretete és a fiatalság nevelése, alapvető feladata ma is az egyháznak és a társadalomnak.” –vallja róla Mészáros Béla szalézi atya. A szentmisét követően az ünnepi műsorban Sándor István korát, életét idézték fel tanulóink. Elhangzottak beszámolók kortársaktól: szalézi novíciustársaktól, rendtársaktól, őt személyesen ismerőktől, családtagtól. A kisebbek felidézték a régi mezőnyárádi oratóriumok hangulatát egy Don Bosco indulót énekelve. Az iskolánk falán lévő emléktáblát iskolánk tantestülete és Diákönkormányzata valamint a mezőnyárádi egyházközség képviseletében koszorúzták meg, a koszorúzás végén közösen elénekeltük a Himnuszt.